A Baker-cysta kialakulása, tünetei, diagnosztikája és kezelési lehetőségei

A leggyakoribb elváltozások, melyek fokozott íznedvképződést idéznek elő: elhanyagolt ízületi kopás (arthrosis), ízületi gyulladás (arthritis), a térdízületet alkotó porc sérülése. Tehát a Baker-cysta nem önálló betegség, hanem valamilyen térdízületi patológiás folyamat következménye. Ezért a terápia kulcsa az elsődleges elváltozás diagnosztizálása, annak kezelése, amely ha sikeres, általában a cysta további növekedése megáll, esetleg a cysta spontán visszahúzódhat.

A Baker-cysta előfordulási gyakorisága nem pontosan ismert, hiszen sok esetben a cysta tünetmentes, észrevétlen marad. Olykor a betegnek nincs komoly panasza, csupán véletlenül veszi észre, hogy van egy kisebb dudor valamelyik térdhajlatában. Ebben az esetben is érdemes orvoshoz fordulni, hogy a Baker-cysta diagnózisát felállíthassuk (melyhez általában a fizikális- és ultrahang-vizsgálat elég szokott lenni, mágneses rezonancia vizsgálat (MRI) csak a nem egyértelmű esetekben jön szóba), egyéb komolyabb elváltozást (pl. verőértágulat, daganat, vérrög) kizárhassunk, a cysta kialakulásához vezető térdízületi kóros folyamatot azonosíthassuk és szükség esetén kezelhessük azt.

Panaszokat okozó esetben a leggyakoribb tünetek: térdfájdalom, mely legintenzívebb a térd teljes hajlításakor és nyújtásakor, a térdízület merevsége, valamint feszítő érzés a térdhajlatban. Előrehaladott esetben a cysta már nem csak a térdhajlatban, hanem lefelé terjedve a lábszár hátsó felszínén is tapintható és szemmel látható. A Baker-cysta a térdhajlati vénák esetleges nyomásával fokozhatja a vérrögképződés (thrombosis) kialakulásának a kockázatát, illetve panaszokkal járó esetben – főleg ha a cysta megreped és tartalma a lábszárizmok közé folyik – utánozhatja a thrombosis tüneteit, ezért ilyen esetben fontos ennek kizárása, szakorvosi vizsgálat.

A Baker-cysta kezelésével kapcsolatban elmondható, hogy a fő cél az alapprobléma orvoslása, amely a fokozott ízületi folyadék termeléséhez vezetett. Tüneteket okozó esetben fontos a pihentetés, jó hatású lehet a jegelés, nyomókötés alkalmazása, az alsóvégtag felpolcolása. Gyógytorna segítségével a térd körüli izmok ereje növelhető, így a térdízületi tok lazasága csökken, mely a cysta további növekedését megakadályozhatja.

Amennyiben térdízületi kopás, gyulladás áll a háttérben, jó eredménnyel alkalmazhatók fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő gyógyszerek. Komolyabb fájdalommal, gyulladással járó esetben – amennyiben nem merül fel fertőzés lehetősége a térdízületben – látványos fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő hatás érhető el kortikoszteroid injekció lokális alkalmazásával (pl. betamethasone), ezt a térdízületbe fecskendezve látványosan csökkenthető a fokozott íznedvképződés hátterében álló gyulladás.

Sok esetben porcsérülés, porcleválás az alapprobléma. Ebben az esetben ún. arthroscopos beavatkozás jöhet szóba, melynek során a levált porcdarabot eltávolítják, az ízületet „kipucolják”. A műtét során egy kis kamerát vezetnek be a térdízületbe, annak belsejét átvizsgálják, egy másik nyíláson keresztül pedig olyan eszközöket juttatnak az ízületbe, amellyel a szalagok, a tok és az ízületi porc beavatkozást igénylő elváltozásait korrigálni tudják.

Előrehaladott porckopás esetén jó eredménnyel alkalmazzák az ízületbe juttatott hyaluron készítményeket (ez az anyag normál körülmények között megtalálható az ízületi folyadékban), amely csökkenti az ízületi felszínek súrlódását, ezáltal lassítva a további kopást, illetve fájdalomcsillapító hatását is kimutatták hosszútávon. A hyaluron jó vízmegkötő képessége révén a későbbiekben az ízületi porc terhelhetőségét is javítja.

A térdízületi kopás lassításában jó hatásúnak bizonyult a kondroitin-szulfát, valamint a glükózamin tartalmú gyógyszerek használata. Ezeket kúraszerűen kell alkalmazni, 3 hónapos folyamatos szedést követően 2-3 hónapos szünet tartandó. Kimutatták, hogy a kondroitin-szulfát tartalmú szerek csökkentik az ízületi gyulladást és fájdalmat, késleltetik az ízületi kopás progresszióját azáltal, hogy gátolják bizonyos fehérjebontó enzimek képződését. Emellett stimulálják a proteoglikánok, a kollagén és a hialuronsav szintézisét, melyek fontos szerepet játszanak az ízület fiziológiás működésében, az ízületi porc rugalmasságának, teherbíró képességének megőrzésében. Mindezek által csökken a beteg fájdalma, javul a térd mozgásfunkciója, annak teherbíró képessége, ezért az egyéb – adott esetben sok mellékhatást okozó – fájdalomcsillapító gyógyszerek dózisa csökkenthető.

Olykor – pl. amikor a cysta olyan méretűvé válik, hogy nagy a megrepedésének a veszélye – szóba jön a cysta tartalmának tű által történő leszívása is, melyet gyakran ultrahang-vezérlés mellett végzünk és punkciónak nevezünk, de az alapbetegség fennmaradása esetén általában a cysta újratelődését tapasztaljuk. Makacs esetben, amikor a cysta a punkció után ismételten megtelik, a cysta műtéti úton történő eltávolítása megfontolandó.