A kakukkfű sokoldalúan alkalmazható, kedvelt fűszer- és gyógynövény. A kakukkfű fajok egészségre gyakorolt hatása már az ókor óta ismert. Ezeket a növényeket erős fertőtlenítő hatásuk miatt sérülések kezelésére, járványok idején védekezésre (bedörzsölőként, füstölőként) és holttestek balzsamozására is használták.
Az édesgyökér nemzetség különböző fajait a világ számos részén hasonló tünetek pl. légúti, emésztési problémák enyhítésére használták és alkalmazzák ma is. Intenzív íze [glukosz riza (görög): édes gyökér] miatt édesítőszerként is alkalmazzák. Nyers formába préselt vizes kivonata a medvecukor, amely régen népszerű édesség volt. A bocskorszíj néven is ismert édesség ma is megtalálható a boltok polcain, ám a mai változatok zöme sem ízét, sem színét nem az édesgyökérnek köszönheti: az íz a gyártáshoz felhasznált cukorszirupnak, a fekete szín pedig a hozzáadott aktív szénnek tulajdonítható. A medvecukorból elsősorban azért hagyják ki, mert az édesgyökér viszonylag drága alapanyag, és vannak, akik nem kedvelik intenzív, a cukorétól némileg eltérő ízét.
A Nigella sativa fekete magjainak és belőlük nyert olajának gazdag történelme van. Az indiai és arab civilizációk népi gyógyászata élelmiszerként és orvosságként is előszeretettel használta. Mivel számos betegséggel (pl.: asztma, bronchitis, rheumatizmusok, emésztési zavarok és gyulladással kísért megbetegedések) szemben hatékonynak találták, ezért az arab világban kiérdemelte az „áldás magja” kifejezést.1 De valóban létezhet olyan növény, ami ennyi mindenre jó?
Latin név: Melissa officinalis L.
Növénycsalád: Lamiacea
Népies neve: citromszagú melissza, méhfű, mézfű, igaz nádrafű, macskaméz
Az árpa az egyik legősibb kultúrnövényünk, ótörök szó: ujgur, oszmán arpa, csuvas orpa. Egyike volt az első háziasított gabonáknak a Közel-Keleten.
A gránátalma a keleti Mediterrántól Indiáig honos fa vagy bokor. Őshazájának a szubtrópusi Közép-Ázsiát tartják, ahol helyenként elvadulva ma is megtalálható. Júniustól – szeptemberig virágzik. A jellegzetes alakú álbogyó termés kemény héja alatt sok sötétpiros, beágyazódott mag található.
A golgotavirágfélék (Passifloraceae) családjába tartozó, évelő kúszónövény. Szára vékony, zöld és elfásodott, 10 m magasra nő meg. Levelei 3-5 részre osztottak, hosszú nyelűek, lemezük tenyeresen osztott, szélük finoman fűrészes. A szárcsomóknál két jól fejlett pálhalevél található, innen erednek a hosszú kocsányú virágok és kacsok.
A kenderfélék (Cannabaceae) családjába tartozó, lágyszárú, fákra, cserjékre felkapaszkodó, klúszó kétlaki, évelő növény.
Növény név: Komló – Komlótoboz (szárított női virágzat)
Latin név: Humulus lupulus L.- Lupuli flos (Lupuli strobuli)
Népies név: Sullyogó iszalag, suttyogó iszalag, szeleginy
Angol név: Common hop – hops
Latin név: Valeriana officinalis – Valerianae radix
Népies név: macskagyökönke, valerián, baldrián, hodolán, fordulófű, Szent Magdolna füve, római/mezei nárdus, terjékfű
Angol név: Valerian – Valerian root
Latin név: Rosa caninca (L.) – Rose pseudo-fructus
Népies név: bicskefa, ebcsipke, gyepű-,parlagi-, vagy vadrózsa, tüskefa
Angol név: Dog rose – Rose hips
Perzsiából (a mai Irán) származó, gyógyhatású növény. Termését, a csipkebogyót egyes vidékeken petymegnek vagy hecsedlinek is nevezik. A növényt hecsedlibokornak, a terméséből készült bort, lekvárt és teát hecsedlibornak, hecsedlilekvárnak, ill. hecsedliteának is mondják. Erdőszéleken, cserjésekben gyakran találkozhatunk vele. Tavasszal fehér, de rózsaszínnel árnyalt virágaival, ősszel áltermésének égőpiros színével hívja fel magára a figyelmet.
Valószínűleg ennek a hiedelemnek köszönhetően elterjedten alkalmazták a tejelválasztás fokozására. Melius Péter Herbáriumában (1578) ’Boldogasszony tövise’ néven elsősorban étvágygerjesztő, hasfájást enyhítő ill. görcsoldó szerként szerepelt.
